Az Urewera-erdő Új-Zélandon jogi személyként védelem alá került, a Mar Menor sós vizű lagúnája Spanyolországban ökológiai jogalanyként kapott autonómiát, és az ecuadori Vilcabamba-folyó is jogi eszközökkel harcolhatott az őt érintő környezeti károk ellen. A természeti entitások jogalanyisága, amelyet először az őslakos népek spirituális világnézete hívott életre, mára egyre nagyobb teret nyer az európai jogrendszerekben is. De hogyan egyeztethető össze ez a nyugati világ emberközpontú gondolkodásával, a felvilágosodás racionalitásával és a római jogi hagyományokkal? Lehet-e valóban jogi személy egy folyó, egy erdő vagy egy egész ökoszisztéma a nyugati jogi kultúrában?
Kép és tartalom forrása: portfolio.hu
